_Az Amputáció avagy láb nélkül ébredni!

Eljött végre a nap, megszabnadulok a testem azon részétől, ami az utóbbi 1 hónapban csak kínt és szenvedést okozott! Gyakorlailag a létezésem nem is szólt másról,csak a kínról! De ha igaz itt a vége !

Végre reggel lett és én azzal a tudattal indultam neki ennek a napnak, hogy vég lesz a kínoknak! Egyzser és mindenkorra megszabadulok tőlük, végre az agyam mással is tud majd megint foglalkozni és másra is tudok majd figyelni, nemcsak erre a makacs és állandóan visszatérő és gyötrő dologra, épp itt az ideje, mert már az életkedvem is elment!

Reggel bejött az ügyletes nővérke, hozot egy szurit, és vidáman közölte, hogy ettől majd nagyon jól leszek és legfőképpen nyugodt, majd egy gyakorlott mozdulattal beadta, utána közölte velem én vagyok a második a sorban és távozott!

Én csak feküdtem és éreztem, hogy valami lebegés féle lesz rajtam urrá, mi több igen vidám kezdek lenni, nem értettem mitől ez a nagy vidámság, de aztán rájöttem, hogy a szurinak köszönhető a dolog, ettől megnyugodva hátra dőltem és behunytam a szemem. Valószínűleg elaludtam, mert mikor kinyitottam a szemem hirtelen nem is tudtam hol vagyok, de aztán gyorsan rájöttem, és csak azon csodálkoztam, hogy miért nem vagyok a műtőben, hiszen engem ma megműtenek, jobben mondva megszabídítanak a lábamtól!

Ekkor megjelent a műtős segéd, átrakott egy hordágyra bátorítóan rám mosolygott és mondott valami bíztatót, ami úgy úszott el melettem, mint valami toll pihe a gyneg szellőben célt tévesztve, mert csak a hangsúlyból és a hang tónusából éreztem, hogy valami bíztató és kedves dolgoról lehet szó, mert igazából érteni nem értettem és itt vége is az előadásnak, mármint a részemről, mert elkezdtem valami puha és mleg mélység felé zuhanni, az arcok és formák szépen összefolytak és egy lágy megnyugtató csend kezdett el átöleln is magához vonzani! Ennyi, ennél többre már nem is emlékszem, se azt hogy hogyan jutottam el a műtőig, sem hogy ott mi történt.

Már csak az ébredés volt, a semmiből, abból a puha és meleg megnyugtató valamiből, amiben lebegtem egy kimondottan erőszakosnak és undorítónak tűnő hang cibált kifelé!

Arra gondoltam, hogy igazán elhúzhatna a fenébe ez a hang és békén hagyhatná, hiszen láthatja, hogy végre alszom, vagy azt hiszem legelábbis hogy alszom, de mindegy is minek nevezzem, béke és nyugaom van és nincs az mindent elborító őrjítően erőszakos fájdalom, sehol sincs még csak nyoma sincsen!

Erre valaki itten szólongat és rázogat, hogy ébredjek fel meg ilyenek!

Orba kéne már vágni, hogy hagyja abba, de nem bírom, szeretném, de nem megy sehogy sem, ólmossak a tagjaim a szemem is alig rebben valami homályban úszó fény és ködös arcok sejlenek fel, meg ez az erőszakos hang, hogy azt mondja : tessék felébrdeni - túl vagyunk a műtéten, ébrdejen fel, utána megint aludhat majd!

Akkor meg minek felébredni ha utána megint lehet aludni kérdezem én magamtól vagy attól aki ébresztget, de végül is ő győz és én valahogy kikecmergek abbóla finom semmiből, amiben az előbb voltam.

Na végre mosolyog egy doki melette egy nővérrel.

Hogy van? Vannak fájdalmai ?

Nem nincsnek és köszönöm jól vagyok csak álmossan, válaszolom kicsit kábán.

Nem baj mindjárt aludhat megint, mondja a doki és mosolyog!

Megint köd édes mindent eltakaró köd és csend!

Egyszer csak azt veszem észre, hogy ébren vagyok, de nem a kóretermeben fekszem, illetve nem abban, amiben eredetileg voltam, hanem egy másikban, kisebben, szemben egy ágy azon is fekszik valaki, és csend van.

Végre rádöbbenek, túl vagyok a műtéten, igen már tudom mi a furcsa, nincs fájdalom!

Na persze hogy nincs, hiszen telenyomtak mindenfélével,. gondolom magamban, de nincs fájdalom és most csak ez a lényeg, ekkor belém hasít, meg kellene nézni, mi maradta  lábamból!

Megpróbálok felülni, de nem megy gynegének és erőtlennek érzem magam, na meg a lábamba is belehasít a fájdalom, de nem ez nem az az a fájdalom az az erőszakos jól ismert undok érzés, nem ez más, nem annyira erőszakos és undok, sőt, ha nyugton maradok egy idő múlva szinte nem is érzem!

Aha gondolom ez csak jót jelenthet! Elbóbiskolok, egy nővérke ébreszt fel és megkérdezi, hogy hoyg vagyok?

jól mondom meglepve, majd megjelenik egy doki is.

Megkérem őket segítsenek kisit felülni és hogy hajtsák fel a takarót, mert szeretném látni mi maradt meg a lábamból!?

Segítenek, nem könnyű, mert elég gynegusznak érzem magam, és hát a valami fáj, ott lent ahol a lábam van, mert érzésre ott a lábam, a talpamtól egész végig érzem, hogy ott van, nem is értem, akkor most mi is van? Amputálták vagy sem?! Igaz mozgatni nem tudom, de ott van határozottan érzem, hogy ott van a takaró alatt!

Végre valamennyire sikeül felültetniük, a hátam mögé polcolnak egy párnát, hogy ne keljen magam tartani, és a nővérke félre hajtja a tajkarót!

Ott van, jobban mondva egy darabja van ott a lábamnak, illetve ami megmaradt belőlle! Térd felett van vágva, elég kurtácska gondolom, már ami megmaradt, de ez most kevésbé foglalkoztat, vizsgálom magam, mit érzek? semmit, nincs fájdalom semmi sincs, na jó van de az műtét helyén van és elviselhető, mint egy szúnyogcsípés, már mint az ez előtti fájdalomhoz képest!

Érzem hogy éhes és szomjas vagyok, ezt is régen éreztem! Főleg ami az éhséget illeti, nem kivántam semit sem, amit ettemazt is csak azért, mert tudtam hogy enni kell!

Fura dolog, hogy az ember jól érzi magát miközben azt vizsgálja mennyi is maradt meg a lábából, és közben eszébe se jut, hogy elvettek tőle valamit, amit már soha többé nem kap vissza! Helyette viszont kapott valami mást, békét és nyugalmat!

Kapok inni és hoznak valami kaját, eszek egy keveset, na jó befaltam mindent, olyan jól esett, mintha életem legjobb lakomáján vettem volna részt. Nyugodt vagyok és jól érzem magam, mind azok ellenére, ami ma történt velem!

A nővérke bejön elviszi a tányéromat, én pedig picit restelkedve és szégyenlőssen , szinte suttogva kérem, hogy jöjjön majd vissza,mikor visszajön megkérdezi, hogy pisilnem kell, segítsen? Nem mondom, szertnék rágyújtani!

Püff neki gondolhatja most a kedves olvasó, ezt a barmot, bevallom az vagyok, de annyira szerettem volna rágyújtanmi egy cigire, hogy azt el sem tudom mondani!

A nővérke közölte itt nem lehet, mert ez az intenzív oszt, de mondom, akkor kimegyek, na ettől kicsit leesett az álla és azt mondta majd kitalál valamit! és ezel eltünt!

Ott maradtam egyedül, így fogtam a takarót és nagy nehezen félre hajtottam, hogy még egyszer szeműgyre vegyem mi maradt a lábamból!

A látvány lehet nem volt túl szép, nagy buci a végén véres kötés volt látható, megpróbáltam megmozdítani, de erről letettem, a belenyilaló fájdalomnak köszönhetően. Ha nem mozgattam akkor csak egy tompa lüktetést éreztem, gondoltam, kezdetnek ez is jó, de mindenképpen jobb mint ami még egy nappal előtte volt! Csak ez számított most semmi más, az agyam tiszta, nem ül rajta semmi, tudok gondolkozni, megint érzékelem magam körül a világot, ez számit csak!

miközben ezen gondolkozom, megint előkerül a nővérke egy másik idősebb nővérrel, ő Gyöngyinéni, aki mosolyog és aranyoskámnak, meg Janikámnak szólít, mintha az éesanyám, vagy a nagyi lenne! Kiküldi a másik nővért, hogy ő majd elintéz mindent!

Mikor a másik nővér kimegy hoz egy műanyag poharat félg vizzel teli, kinyitja az ablakot és azt mondja, drága fiam, de nagy marha vagy te, de ha rá akarsz gyújtani, akkr gyújts rá, most a dokik ebédelnek, én itt vagyok az ajtóban ha jönne valaki szólok és oltsd el a cigit, vagy ha kész vagy akkor is szólj! ezzel eltűnik az ajtó mögött.

Én pedig rágyujtok és mélyen leszívom a füstöt, így még nem esett jól cigaretta ( tudom elborzadva olvassátok, milyen hülye is vagyok, hiszen érszűkületem van, de ez van, tényleg jól esett, nem tehetek róla) azóta is számtalanszór elgondolkozom ezen a cigi dolgon! Szóval elszívtam egy cigit, és mind ezt olyan élvezettel, hogy azt szavakban nem is lehet kifejezni! Mikor végeztem szóltam gyöngyinéninek, aki fogta és kiürítette a poharat és azt mondta, próbáljak meg még aludni, az jó ilyenkor pihenjek, majd később visszanéz!

Észre sem vettem, hogy miközben én aludtam behozták azt a férfit,, aki baltával akart véget vetni fájdalmainak, és már ébren van, és irigykedve figyelte ahogy cigizek. Mikor gyöngyinéni elment, csak ennyit mondott - látom te is jól vagy , nekd sem fáj ?

Nem ! válaszoltam, nem fáj már, mire ő mosolygot és azt mondta el sem hitte volna, ha nem vele történik meg, hogy örülni fog annak, hogy levágták a lábát! Ezen én is elgondolkodtam, hogy tényleg milyen hülye dolog, de tényleg örül az ember neki!

Folyt köv


Utoljára még egyszer hátha van még aki nem olvasta de szívessen segítene!
 most kérnék tőletek valamit :)
na nem kell megijedni csak annyi a kérés, hogy beneveztem egy képpel a canon fotó pályázatára, és szeretném megnyerni, mert a díj egy canon eos profi fényképező gép, amire baromira vágyok :)
az oladlon regizni kell, majd kapsz egy levelet és ott meg kell erősítened a regizést, utána lehet szavazni, kérlek ha úgy érzed szívessen segítenél nekem, és vannak barátaid, akik szintén segítenének, vedd rá őket is a szavazásra!!!
Előre is köszönöm nektek a segítséget, még 19. ig azaz hétfő estig  lehet szavazni!

Itt az url a pályázati oldalhoz :
http://ta.canon-europe.com/?pg=gallery&cc=hu&lc=hu&photo_id=foto48119c2a85a01

a képet a makro kategórit bejelölve, majd a cimkék közöt a következőt bejelölve: anatómia bejelölése után jobb oldalon a frisstésre kat, aztán megnyílik a kép galéria, ott, ha nem az első oldalon van, akkor jobb oldalt lehet lapozni az oldlak közt !

ha ez nem nyílna meg akkor próbáld ezzel :

http://ta.canon-europe.com/index.php?pg=gallery&cc=hu&lc=hu

erre a képre kell szavazni :

köszönöm mindekinek , aki segít :) és igérem tájékoztattok mindenkit az eredményről is!

folyt köv hamarossan





16 hozzászólás eddig

  • Értékelés:
- talema
talema
2008-05-18 16:35:54

Én megértem, hogy rá akartál gyújtani!
Anyu, egyik nagy műtéte után még nem kelhetett volna fel, de azt mondta, hogy neki most rögtön ki kell mennnie, mert egyszerűen muszáj... s lassan, maga előtt tolva az ifúziós állványt kibattyogott cigarettázni. Hiába, a kell az nagy úr! :)
Persze doki nem látta a nővérek meg inkább nem néztek oda, csak csendben drukkoltak neki.

- lánctalpas
lánctalpas
2008-05-18 18:21:30

talema
az igazsá az, hogy az ember azt hinné, egy ilyen akció után, eszébe sem jutna senkinek sem, de rájöttem, hogy a szokások rabjai vagyunk :) főleg ennek!
gyakorlatilag az összes beteg cigizet, pedig ha valaki, akkor ők/mi tudjuk mit teszünk !

- Okos
Okos
2008-05-18 18:22:21

El sem tudom képzelni, hogy az ilyen helyeken dolgozó személyzet (orvosok, ápolók stb.) hogy tudják megszokni ezeket a precízen (napra, órára, percre) előre beütemezett sorstragédiákat. Érzelmileg kiégnek, elfásulnak? Vagy mindegyiknek ilyen kifinomult humora van? A Bethesdában jártam egyszer egy rákos gyerek rokonomat látogatni. Hát az is elképesztő volt, ahogy a kis halálra ítéltek milyen teremészetes, emberi módon bántak egymással, aki mozgásképes volt, az készségesen kiszolgálta az ágyhoz kötöttet stb. A nővérek pedig megjátszott kapitányos szigorral rendezgették őket, viccelődtek - hihetetlen. Ezt sehol sem lehet megtanítani, szerintem.

- lánctalpas
lánctalpas
2008-05-18 19:00:35

szerintem ezt nem lehe megszokni, talán egy valami lehet, ami segíthet abban, hogy ezt nap mint nap végigcsinálják és elviseljék, a tudat, hogy segítenek és hogy van aki gyógyultan távozik, ill. hogy van akinek visszadják az életet, még akár annak az árán is, hogy hogy egy végtagját amputálják! Egy valamit tudok, hogy ők is emberek, és bizony őszinte pilanatukban néha ejtenek néhány szót arról, mnnyire nem könnyű ezt mindennap megélni!

- okostojás
okostojás
2008-05-18 19:11:41

Egyébként megnéztelek az iwiw-en - gyönyörű kis családod van:) De szerintem ők is szerencsések, sokat tanulhatnak tőled. Pont ezekre a létfontosságú dolgokra gondolok, amiket semmiféle iskolában nem tanítanak sehol: rendíthetetlen derű, életerő, kitartás, ilyesmi. Pedig ez eléggé "gravitáció-ellenes" magatartás(a depresszióba sokkal könnyebb belezuhanni, pl.)

- lánctalpas
lánctalpas
2008-05-18 22:36:25

hi okostojás
a baj az, hogy ahogy mi sem úgy a gyerekeink sem tanulnak apáiktól :)
na jó ez sem igaz mindig, és remélem, hogy a gyerekeim, azért pár dolgot megtanultak, abból amire engem az élet igen komoly leckéken át tanított meg!
Én minden esetre igyekszem nekik átadmi, igaz nem csak nekik, hanem a környezetemben élőknek, és talán így a blogon keresztűl nektek is , akik ezeket a sorokat olvassátok!

- lánctalpas
lánctalpas
2008-05-18 22:54:33

hát nekem ez a deperesszió balhé nem igazán jön be, annál sokkal jobban szeretek élni, semmint hogy a 4 fal közt nyüszögjek azon, hogy milyen gonosz az élet, ami egyébként sem igaz, az élet nem gonosz, az élet jó :)

- okostojás noktürn
okostojás noktürn
2008-05-18 23:38:08

Most kicsit visszaolvastam a történetet... Hát, igencsak megragadott a befőttesüvegbe csomagolt leves filozofikumának mélysége...:) Ezt tényleg nem értheti meg akárki. De tényleg:) Mondhat bárki bármit - a lényeg az ilyen részletekben rejlik...

- lánctalpas
lánctalpas
2008-05-19 00:40:31

nem tudom megmagyarázni, mitől ez a baromi nagy averzióm a befőttes üvegbe csomagolt levessel szemben :) a mai napig így vagyok vele, de hogy mi rejlik a mélyben azt máig sem tudtam kideríteni!

- ditte
ditte
2008-05-19 11:15:22

hihi, nekem egyszer a konktélvirslin borult a bili, két hónappal az esküvő előtt. na jó, voltak ott más dolgok is, de azon akadtam ki. :)

- lánctalpas
lánctalpas
2008-05-19 12:46:57

hello ditte
az ember sose tudja, mi az az utolsó csepp, amitől túlcsordúl a pohár, vagy legalábbis jó okot ad arra, hogy kiborítrsuk a bilit, ésezzel elkerüljük, hogy a valós indokot keljen megnevezni, pedig néha lehet egyszerübb lenne, ha az ember mélyen magába nézne, és kimondaná azt, amit mondjuk a neveltetése vagy szocializációja okán nem mer kimondani, mennyivel egyszerűbb lenne az életünk :) bár lehet akkor megint barbároknak neveznének minket, így aztán, mindenféle kibúvót, ál okokat találunk ki magunknak, ami mögé a valós s igazi indikokat elbujtatjuk!

- ditte
ditte
2008-05-19 15:49:14

Igazad van, Lánctalpas, csak az indok kellett. De mindig gyáva voltam. Érdekes, mióta gyerekeim vannak, sokkal jobban kimondom a dolgokat. Egyszerűbb, gyorsabb, jobb... és nincs is energiám rá, hogy mások (vélt) kedve szerint csináljam az életemet.

Jó, hogy Talema küldött linket, napok óta Téged olvaslak. :) Írjál még!

- lánctalpas
lánctalpas
2008-05-20 08:50:38

szia ditte
a helyzet az, hogy az ember hajlamos arra, hogy kitalálja, vagy legalábis azt hiszi tudja mit szeretne a másik, és mert szereti az iletőt, vagy csak nem akar konfliktusba keveredni, így hát azt teszi/mondja, amiről azt hiszi ezt szeretné a másik, aztán kiderül, a másik nem is azt szerette volna :)
Így aztán sokkal egyszerűbb, ha az ember az érzései szerint cselekszik és mondjuk azt mondja szívem ehez most nincs kedvem! és mi történik, kiderül, hogy a másik sem szeretné, de ő meg azt hitte te ezt szeretnéd :))) tehát inkább beszélni kell egymással, semmint kitalálni hogy a másik mit akar vagy gondol! Én már régen nem játszom ilyen játszmákat, feleslegesek, időtrablóak, és sose lesz jó a vége!

- ditte
ditte
2008-05-20 11:06:33

Jó reggelt! No igen, azóta én is bölcsebb lettem vagy... tíz évvel. Meg két gyerekkel, meg egy országgal... És egy férjjel. :))

- gumicobold
gumicobold
2008-05-21 08:48:22

hi ditte
az idő sokmindnet megold :)

- talema
talema
2008-05-21 08:52:08

OFF
Hehe... :)) Ditte, ugye milyen jó, hogy vagyok!?
ON

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá ehhez a bloghoz. Belépnél? | Regisztrálnál?

_Rólam

Hedonista vagyok :) eléggé őrült és a jelmondatom Carpe diem!

_Archívum

_Blogroll

_Kedvenc szerzők

_Blogom címkéi



http://rss.gumicobold.blogter.hu/
2Szavazz
Szavazz és a bejegyzés címlapra kerülhet